A tökéletes pillanat megörökítése már évtizedek óta foglalkoztatja az emberiséget. Egy kép többet mond ezer szónál. A fényképek mindenütt ott vannak a minket körülvevő világban, hiszen a vizuális kommunikáció egyszerű módja az önkifejezésnek. Ebben a blogbejegyzésünkben bemutatásra kerülnek a fotózás alapjai, köztük a záridő, rekesz és iso érték. Megmutatjuk, hogy mit tanácsos figyelembe venned a fényképezőgéped vásárlása előtt, illetve megismerheted az objektívek típusait is.
Már barlangrajzok formájában is arra törekedtünk, mi emberek, hogy megörökítsük azt, amit látunk, hátrahagyjunk valamilyen emléket az utókor számára. A 21. századi ember, már okostelefonnal jár – kel a nagyvilágban, ami mindig kéznél van, ha egy fontos pillanatot szeretne megörökíteni. Nézzük át röviden, hogyan jutott a modern technika odáig, hogy egy tenyérnyi eszközbe zsúfolta a camera obscurát!
A fényképezés rövid története
A fotózás története egészen a 9. századig nyúlik vissza, ahol iszlám tudósok felfedezték a camera obscurát, amit leginkább csillagászati célokra használtak. Rengeteg kísérletezés után 1816-ban Joseph Nicéphore Niepcenek sikerült camera obscura segítségével üveglapra kent fényérzékeny aszfaltra képet készítenie, amelyet azután lenolajjal lemosva tett láthatóvá. Egyik első fennmaradt képén, 1826-ból néhány háztető látható, amelyet 8 órás expozícióval sikerült rögzítenie. A camera obscura eljárás ma újra népszerű, az eszköz egyszerűen, akár egy dobozból is elkészíthető. Ezt követően Henry Talbot-nak, 1835-ben már csak 10 percre volt szüksége, hogy öklömnyi méretű kamerájával megörökítse a nappali ablakát.
Magyar érdemek
A magyar érdemek sem vitathatóak a fényképezés történetében, hiszen 1841-ben Petzval József budapesti egyetemi tanár 1:3,4 (!) fényerejű objektívet készített, ami 16-szor volt fényerősebb, mint a korabeli objektívek. Előtte azonban a francia származású Louis Jacques Mandé Daguerre létrehozta egy teljesen új eljárással a dagerrotípiát. Ez módszer lehetővé tette, hogy mindenki számára elérhető közelségbe kerüljön egy portré elkészítése. Az egyik leghíresebb dagerrotípia Petőfi Sándorról készült Magyarországon. A hagyományos festészetet, szobrászkodást felváltotta a viszonylag rövid idő alatt elsajátítható optikai-vegyészeti eljárás, a fényképészet. Természetesen a fényképezés mai formájának kialakuláshoz szükség volt a kémia, az optika és a mechanika megfelelő fejlődésére is. A következő évtizedekben főleg azon dolgoztak, hogy lecsökkentsék a záridőt, a fényképezőgépek vázát és az objektíveket fejlesszék. Az első amatőr, hobbi fotósok számára kifejlesztett fényképezőgép 1883-ban készült el, George Eastman és Henry Strong közreműködésével.
Technikai áttörések
Ez volt az Eastman Kodak Company. A cég volt a XX. század egyik vezető fotográfiai vállalkozása. Egyúttal az addig roppant változatos képméretek kezdeti sztenderdizálása is a Kodakon keresztül történt. Fényképezőgépei és filmjei annyira elterjedtek voltak, hogy más film- és fényképezőgép-gyártók is az ő méreteikre gyártották eszközeik, filmjeik többségét. Ebbe a versenybe szállt be később a Leica, ami 1925-ben hozta be a 35 mm-es filmet, ami a mai napig a legelterjedtebb filmméret a fotósok és filmesek körében. Ezzel párhuzamosan elindult a a színes filmek forgalmazása is 1935-ben, amit szintén a Kodak cég dobott a piacra, Kodachrome néven.
1959-ben a Nikon cég létrehozta a Nikon F – szériát és bevezette az F bajonettet, mint sztenderd kapcsolódási módot a fényképezőgép (a váz) és a különböző optikák között, így egy adott objektívet különböző Nikon gépeken is használni lehetett. Ez a technikai megoldás, szinte azonnali siker volt. Majdnem 30 évvel később pedig a Fuji legyártotta az első olyan fényképezőgépet, ami a DS- 1P névre hallgatott, számítógépes fájl formátumban készített képeket. Tartalmazott egy 16 GB-os memóriakártyát, ami egy külön elem működtetett. Természetesen a Kodak cég volt az első aki piacra dobta a világ első olyan digitális tükörreflexes gépét, ami 1988-ban bevezett JPEG sztenderben készítette a képeket. A digitális fotózásban az újabb áttörés 2003-ban történt meg, amikor a Canon forgalomba hozta a a Canon EOS 300 D-t, ezt hívják igazán a digitális fényképezés kezdetének. Az ára és a 6 megapixeles felbontása lehetővé tette, hogy kiszorítsa a hagyományos, filmes gépeket a piacról.
A fotózás alapjai
Még az elején érdemes leszögezni az egyik legfontosabb gondolatot, amit a fényképezéssel kapcsolatban el lehet mondani. Hiába állnak rendelkezésedre kiváló eszközök és tudod is őket használni, ezek soha nem fogják pótolni a kreativitás és a szépérzék hiányát és vica versa. Fényképezni könnyen el lehet kezdeni egy otthoni „szappantartóval”, ami csak a család szórakozására szolgál. A legjobb és legkiválóbb ötletek megvalósítása rajtad áll vagy bukik. Természetesen a kreativitás és gyakorlati készségek mind fejleszthető tulajdonságok. A technikai alapokon túl erre a két dologra is szükség lesz, ha a fotós szakma a célod. Az idő és a kitartás pedig itt is fontos!
Oké, de mi is a DSLR?
Az SLR mozaikszó az angol Single – Lens Reflex szó rövidítése, a D betű előtte pedig a Digital, azaz digitális. A single lens az egy objektíves felépítést jelenti, a relfex pedig azt, hogy objektíven keresztül beeső fényt egy tükör vetíti a keresőben elhelyezett mattüvegre. Exponáláskor aztán a tükör felcsapódik és így a korábban a keresőben látott fény az érzékelőre vetül. Az exponálás során, elsütjük a a fényképezőgép kioldógombját és megtörténik a csoda: elkészül a fénykép. Ez alatt a folyamat alatt tükör felcsapódik (ilyenkor nem látunk semmit a keresőben) és átengedi az optika által rajzolt képet a képérzékelő szenzornak, amely rögzíti azt és továbbítja a képfeldolgozó áramkörök felé.
A tükörreflexes fényképezőgép két fő részből áll: a vázból és az optikából és ezek a legtöbb esetben különválaszthatóak egymástól. Ez azért van, hogy egy adott vázra több cél megvalósítása érdekében különböző optikákat is használhassunk. Ha valakinek azt mondjuk DSLR, általában a cserélhető objektíves digitális tükörreflexes gép jut eszébe. Természetesen kezdő fotósok, vagy hobbi fotósok számára nem ez az egy opció lehetséges. Ha inkább arra vágyunk, hogy egy könnyed kompakt gép legyen társunk a mindennapokban vagy a kirándulások alkalmával, válasszunk a tükör nélküli (mirrorless) kínálatból.
Vásárlás előtt néhány gondolat
Nagyon sok különböző szempont merül fel egy gép vásárlás során. Mi a hosszútávú célunk vele? Tervezzük-e használni a mindennapokban? Ha nem szeretünk cipekedni, akkor elég-e a kompakt gép? Az anyagiak sem elhanyagolhatóak a fotós szempontjából, ha fényképezőgépet szeretne venni. Inkább hosszabb, mint rövidebb ideig tervezzük meg a vásárlást és fotós szemmel tekintsünk a folyamatra. Bizonyos márkáknál fontos, hogy kézbe vegyük a gépet, hiszen rengeteg hasznos tapasztalatot gyűjthetünk. Egyszerű a használata? Túl nehéz, esetleg könnyű? Elfér a kezemben? Hosszabb vagy rövidebb ideig és leginkább mire szeretném használni? Bizonyos kompakt gépek tökéletesen használhatóak természetfotózásra, ha a hobbi fotózás teljesen kielégítő számunkra. Érdemes még online fórumokat böngészni, fényképezőgép teszteket is átolvasni, így lesz teljes a kép amit kapunk majd. Ellenben ha komolyan gondoljuk a fotózást, meg kell ismerkednünk az alap fogalmakkal, legyen az záridő, mélységélesség, iso/érzékenység vagy expozíció.
A mesterhármas
Ha digitális fotózásról beszélünk érdemes ezt a hármast megemlítenünk:
- záridő
- rekesz
- iso érték
Az alábbi hármas jelenti szinte minden fotográfiai ismeret alapját. A fényképezéshez tehát elsősorban fény kell. Emellett nagyon fontos még a következőket is megértenünk: a jó blende (rekesz) használat, a jó fókusz használat és a jó kompozíció.
A blende használata
Elsősorban nézzük a blende használatát. A blende egy változtatható méretű, kör alakú nyílás, amin keresztül fény jut be a fényérzékelő szenzorba. A rekesz átmérőjének kontrollállásával tudod szabályozni, hogy mennyi fényt engedsz be a szenzorra. Ezeket az átmérőket számsorral jelölték, ami F betűvel kezdődik és egy számsor követi.
A blende hagyományos értékei a következők: 2,8 4 5,6 8 11 16 22 ezek azonban gépenként és objektívek típusai szerint eltérőek lehetnek, mivel lehet alacsonyabb vagy magasabb értékeket is látni. A blende az objektívbe épített lamellák sora. Feladata a fény mennyiségének szabályozása. A blende teljesen nyitott állásban az objektív által összegyűjthető fényt átereszti. A blende szűkítésekor minden egyes lépésben a felére csökkenthetjük az érzékelőre jutó fény mennyiségét. Ennek a lépésnek a neve rekesz. ( Ezt a rekeszt szokták akár a német nyelvből átvett blende néven is emlegetni.)
Minél nagyobb a szám, annál szűkebb a rés. Ha szabadtéren fotózunk, verőfényes déli órákban, akkor érdemes minél nagyobb számokkal dolgozni ( 11, 16) ha felhős az idő, akkor 5,6 vagy 8-as kisebb érték is megfelelő lehet. Profi tükörreflexes gépek esetében ez lehet szűkebb blende is. Ez azt vonja maga után, hogy minél kisebb (szűkebb) résen keresztül áramlik a fény annál élesebb lesz a kapott fotó. Tehát kis rés esetén, éles kép. Ha azonban szeretnénk valamit kiemelni a környezetből, akkor érdemes kisebb blende értékkel dolgoznunk. Ilyenkor egy jól megválasztott fókuszpont (portrénál a modell szeme) az egyik legfontosabb rész egy kép esetében, a többi pedig „homályba vész”. Ezt hívják mélységélességnek.
A mélységélesség
A mélységélesség az objektívhez legközelebb és attól legtávolabb lévő még éles pontok távolsága. A mélységélesség azt határozza meg, hogy a fókuszpont előtt és mögött mennyi minden legyen éles. A rekeszértékek ebben az esetben meghatározóak, minél kisebb rekeszérték számot használsz, annál kisebb a terület ami éles lesz a fókuszponton kívül. A mélységélesség nem csak a használt rekesz számtól függ, hanem a tárgytól való távolságtól, a fókusztávolságtól és a fényképezőgép szenzor méretétől is. Még egy kompakt géppel is lehet bizonyos mértékben használni a mélységélesség áldásos hatását. Keresd ki a programtárcsán az „emberi fejet” azaz a portré módot, teszteld! Ennek a módnak a használata például szebb mélységélességet ad majd, mint az automata mód. Ha megtanulod használni a mélységélesség technikáját és nem vagy oda a portré fotózásért, akkor próbáld ki a vadvilág és természet fotózás során.
A jól megválasztott blende érték és a tárgytávolság ilyen különösen fontos a képen. A természet fotózás során a fényviszonyok nem mindig ideálisak, ezért jó, ha nagyra tudod nyitni a rekeszt, így több fény kerül a szenzorra. Sportesemények fotózása során, ugyancsak hasznos lehet a mélységélesség és a záridő helyes használata, hogy be tudjuk fagyasztani a pillanatot és a képet. Ha a macro fotózás szimpatikusabb számodra, akkor állítsd be az objektíved a legkisebb blende értékre, ami adott fény mellett lehetséges. Növeld az iso értéket, hogy helyesen exponált, éles kép legyen a végeredmény. Láthatjuk, hogy a záridő, a blende és az érzékenység (iso) megválasztása elengedhetetlen a képkészítésnél. A helyes blende választás két dologra jó: meghatározza a kép élességét, és szabályozza a mélységélességet.
Profik tanácsa
A digitális kompakt gépek esetében a mélységélesség csak korlátozottan állítható. A legszűkebb blende leggyakrabban a f/8-as és nem állítható f/11-es vagy magas értékek. Ez inkább a hosszú záridő történő fotózások esetében korlátozó tényező. Tehát ha éppen kirándulunk a képet szeretnénk készíteni az előttünk lévő vízesésről, akkor F/8-as záridővel és 1 másodperces záridő használatánál a kép nagy eséllyel „kiég” majd. Miért? Mert egyszerűen túl sok fény éri a szenzor részt.
Röviden összefoglalva:
- Ha azt szeretnéd, hogy minden tűéles legyen a fotón, használj 11 vagy 16 körül blendét – ilyen kevés fény jut az érzékelőre
- Ha egy adott témát szeretnél kiemelni akkor használj kisebb rekeszt, például 2,8 körül
- Nem mindegy a tárgytávolság sem, azaz a téma minél közelebb van a gépedhez, annál jobban el tudod mosni a hátteret.
Ahhoz, hogy szabályozni tudjuk a gépbe jutó fény mennyiségét még egy nagyon fontos tényezőt kell figyelembe vennünk a záridőt, azaz a megvilágítási időt. A záridő a másodperc tört részében mérendő azaz: 1/1000 1/500 1/250 1/125 1/60 1/10, de ez elérheti akár a több másodpercet is. Ha növeljük a záridőt, akkor az kockázatokkal is járhat: elmozdulhat a gép vagy az alany, így a kép életlenné válik.
Szabványos záridők (kép)
Ha hosszú záridővel dolgozunk, az főleg éjszakai képeknél lehet nagyon látványos, sötét körülmények között. Próbáljuk ki, hogy az esti órákban fotózunk (hasznos beruházás egy stabil állvány, így nincs bemozdulás) arra elhaladó autókat. A hosszú záridő miatt a fénycsíkok látványos elemek a képen. Egyszerű mégis hasznos gyakorlás lehet egy csobogó vízsugár fotózása hosszú és nagyon rövid záridővel. Rövid záridőnél szó szerint kifagyasztjuk a vízcseppeket, míg hosszú záridő esetén inkább vízsugár jön majd létre a képen. Megvilágítási idő és a rekesz hatással van egymásra: ha növeljük a blendét, akkor ahhoz kell állítanunk a záridőt, különben a kép vagy alul exponált lesz vagy „kiég”. Ha a rekeszérték 4-es, akkor állítsuk 1/250-re a záridőt, ha azonban 5,6 blendét választunk, akkor ehhez igazítsuk a záridőt.
A hármasunk harmadik legfontosabb összetevője az iso, ami a fényérzékenység szabvány jelölése. A filmes gépek korában a filmek érzékenységét jelölték ezzel. Alacsony számú iso érték azt jelölte, hogy napfényben, ideális körülmények között használhattuk, a magas iso érték pedig azt jelölte, akár gyertyafénynél is használhatjuk. A digitális gépek esetében az érzékenység képkockánként változtatható. Általában (64), 100, 200, 400, 800, 1600, (3200) – géptípustól függően. A nagyobb szám nagyobb érzékenységet jelöl. Ennek azonban ára van: még a filmes gépeknél a szemcsésedéssel kellett számolnunk, addig a digitális képeknél zajjal.
Az érzékenység növelése a képen azzal jár, hogyha magasabb értéket választunk ki az növeli az érzékelőből kijövő elektromos feszültséget. Érdemes minél kisebb iso értékkel dolgoznunk, a képélesség érdekében. Az érzékenység növelése koraesti vagy reggeli órákban kis kompromisszummal jár. Nagyobb optikai zoom esetén hasznos magasabb iso és záridő értéket választani. Ezt a két értéket (iso és záridő) kell figyelembe vennünk, hogy kevés ideig tartson az exponálás. Ma már a profibb kompakt gépeknél is állítható az érzékenység.
Most, hogy tisztáztuk a helyes képkészítés alapjait, ideje elmerülnünk a részletekben is!
Exponálj!
Helyes expozíció nélkül a fotózásnak vajmi kevés értelme van. Természetesen a mai technikai lehetőségek nagyobb mozgásteret biztosítanak számunkra, lásd Photoshop. Azonban a helyes expozíció sok mindentől függ. Fotózás közben törekedj arra, hogy minden részletét megörökítsd annak amit látsz: ne legyen „bebukott” sötét részletek vagy „kiégett” fehér részek. Mi a titok? Úgy kell beállítani a fényképezőgép rendszerét, hogy szenzor felületére éppen megfelelő mennyiségű fény jusson. Természetesen ha épp bizonyos célod van azzal a fotóval és a téma megkívánja, akkor eltérhetsz ettől.
Programmód tárcsa
Ha kezedbe veszed a fényképezőgépet, ezekkel a módokkal találkozhatsz: félautomata, manuális, automata, video, rekeszelőválasztás, stb. Ez függ a gép típusától is, de ha kezdő fotós vagy érdemes az automata, félautomata majd manuális módokkal megismerkedned. A félautomata, ahogy a nevében is láthatod biztosít számodra egy kis mozgásteret, az adott fotó elkészítésekor. A manuális módban te felelsz majd mind a rekeszért mind a záridőért, ezt azonban akkor érdemes használnod, hogyha fix fénykörülmények között dolgozol pl. stúdióban.
A leggyakrabban használt és talán a legnépszerűbb programmód a rekeszérték (AV) előválasztás. A rekesz értékét te szabályozod, vagyis az élvez elsőbbséget a beállításoknál. Érdemes akkor használni ezt a módot, hogyha fontos a téma hátterének elmosása, legyen az egy portré, étel vagy tárgy. Először próbáld ki a két automata módot de később, törekedj arra, hogy minél többet használd a manuális beállítást, hiszen az előre beállított módok esetében lassabban tanulsz. Ha például tét nélküli fotózáson veszel részt figyeld meg a fény útját, gondold át melyik a helyes záridő rövidebb vagy hosszabb expozícióra lesz szükség.
Fehéregyensúly
Az adott tárgy színe függ a ráeső fény színétől, ezért láthatjuk azt, hogy a fehér szín más napfényben és más ha beállított vakut használunk. Arról van szó, hogy az egyes fényviszonyoknál a fény színhőmérséklete eltérő, tehát egy naplemente vagy egy zöldes – kékes neoncső fényei eltérőek. Az emberi szem képes a korrekcióra, ezért a fehéret mindig fehérnek „látjuk”. Egy fényképezőgép azonban átlagos fényviszonyokra számít, ezért nekünk kell korrigálni. Vannak előre beállított fényviszonyok vaku, napfény, felhő, neon, stb ezeket kiválaszthatjuk. Gépe válogatja, hogy ezek mennyire helyesen beállítottak, mindenesetre ha úgy látjuk, hogy a képeink színei nem igazán hasonlítanak a valóságban látottakhoz, feltehetőleg a fehéregyensúly lehet a probléma.
Fókuszálás
Ahhoz, hogy egy fotós élvezhetővé tegye a képeit a megfelelő expozíció fontos kérdés. A mai gépek szinte mindig rendelkeznek autófókusszal. Az élesre állításhoz ugyanazt a célzókát használjuk, mint a fénymérésnél. Ha esetleg máshova szeretnénk állítani az élességet, nem középre manuálisan beállíthatjuk. Mindig törekedjünk arra, hogy a kép éles legyen, kivéve ha az elmosódottság megjelenítése a célunk. Egy portrénál például nagyon hasznos, hogyha a modell szemére helyezzük a fókuszt, így a kép biztosan éles lesz.
Fénymérés
A fényképezőgéped a fénymérés során dönti el, hogy mennyi fényre van szükség a fotó elkészítéséhez. Ez egy teljesen automatikus folyamat, a fényképezőgép maga dönti el, hogy az adott fotónál mi a legmegfelelőbb fénymérési mód. A fényképezőgépek általában 4 féle módot támogatnak, nézzük a leggyakoribb módokat.
- Mátrix – Az a lényege, hogy a képmezőt apró mátrixok bontja, a képen mindenhol megméri a fényt és átlagolja az eredményt.
- Középre súlyozott – Ha a témád középen foglal helyet, ez egy ideális fénymérési technika lehet. Ebben az esetben is az egész képmezőn mér fényt a géped, viszont a közepét jóval nagyobb súllyal számolja az átlagba. Ha portré fotót készítesz ez egy tökéletes megoldás, hiszen a fényt középre méri!
- Pont – Ez a makro fotózás esetében lehet ideális választás, ha csak bizonyos apró részletet szeretnél kiemelni a témádban. A pontszerű fénymérés használata sok türelmet és gyakorlatot igényel.
Objektívek
Objektívek esetében több dolgot is figyelembe kell vennünk. Ilyen a gyújtótávolság, a fényerő, az élesség. Az alábbi kérdések megválaszolása után válasszuk ki a számunkra legideálisabb objektív parkot.
Objektívekből az alábbi típusok léteznek:
- fix
- macro
- nagylátó
- zoom
- tele
- normál
- halszem
- tükör objektív
Legfontosabb tulajdonságaik:
- Gyújtótávolság – ez egy mérőszám, amivel az objektívek látószögét jellemezzük. A két szám fordítottan arányos egymással, tehát minél magasabb a gyújtótávolság, annál kisebb a látószög.
- Fényerő – Az objektívre jellemző szám, ami a rajta beállítható legnagyobb relatív nyílás értékét fejezi ki.
Alap objektív típusok gyújtótávolsága 50 mm, itt kezdődnek a portré optikák és 100 mm-ig tartanak. Teleobjektíveknek hívjuk azokat a lencséket, amik 50 mm fölött vannak, sokszor használják gyorsan mozgó témánál vagy természetfotózás esetében. Portré fotózás esetében nagyon fontos egy jó fényerős fix objektív használata, 1,8 vagy 1,4-es fényerővel. Sok fotós képeinél látjuk, hogy a mélységélesség ügyes használata mennyi pluszt jelent. Egy gyerekfotónál például hangsúlyos és éles szemek oda vonzzák a tekintetet. A fény játéka izgalmassá teszi a képet, gondoljunk egyszerű megoldásokra: például egy fehér falról visszaverődő fényre.
Zárszó
Összegezzük, hogy mit tanultunk meg az alábbi blog cikk alapján: a fotózás rövid története, és a digitális fotózás térnyerése például. Mostmár tudod mi a blende, a záridő, és a zár maga, mint fogalom. Miért felel a szenzor a fényképezőkben, kompakt vagy digitális gépet vegyél-e? Összefügg-e a blende és a mélységélesség? Kevés vagy sok fény esetén jó a magas iso? A kis záridő vagy a magas záridő befolyásolja-e a képminőséget? Mikor lehet szükséges egy stabil váz használata? Mi történik ha túl sötét a kép? Végigvettük mit jelent az, hogyha „kiég” a kép. Mely az az érték amin rajta kell tartani a szemünket ha verőfényes déli órákban fotózunk? Ezek lettek volna a fotózás alapjai.
Még pár jó tanács
A fény befogása évszázadok óta izgatja az embereket. Önmagunk és környezetünk leképezése benne van a zsigereinkben, vágyunk rá, hogy megosszuk másokkal amit átélünk. Nem attól lesz valaki jó fotós, mert minden geometriai szabályt (harmadolás, aranymetszés) betart, hanem attól, mert átéli a témát. Egy jó fotós, (főleg ha portré fotózásra adjuk a fejünket) jó pszichológus is egyben, érti a modelljét és van bátorsága instruálni. Legyen bátorságunk a fény használatát megtanulni kedvünkre használni, kísérletezzünk, abból baj nem lehet. Ne izgulj, hogy a fotód túl sötét, a záridő nem megfelelő, túl szűk vagy túl tág blende értéket használtál.
Hosszú ideig csak tanulni, tapasztalni fogod mi a sok, mi a kevés, mi a hasznos vagy haszontalan számodra. A fényképezés a fénnyel való játékot jelenti, egy olyan játékot, ahol a végeredmény mindig tőlünk függ. Hasznos lehet internetes fórumokon tanácsot kérni. Ha először csak automata módban használod a gépet ne csüggedj. Abban az esetben ha az iso, a blende vagy a záridő fogalma még teljesen homályba vész, akkor az idő lesz a legjobb barátod. Ha megtanulod a fényt a szolgálatodban állítani, kis idő elteltével két másik dologra is rájössz majd: a szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket és senkinek nem kell megfelelned. Ha neked tetszik a kép, már sikert értél el: befogtad a fényt.
Egy jó fotós ki mer lépni a komfortzónájából.
Ha te is megismernéd a digitális fotózás alapjait, szeretnél többet tudni az iso, záridő fogalmáról, akkor a fotós tanfolyamunk rád vár!
Szép fényeket!
