A digitális oktatás kezdete Magyarországon
Ebben a cikkben bemutatjuk, hogyan vált a mindennapunk részévé az online tanulás és a digitális oktatás. Visszatekintünk arra is, hogy milyen hiányosságok hátráltatták az online tanulás sikerességét, és hogy milyen kreatív módszerekkel sikerült mindezt leküzdeniük a pedagógusoknak, a gyeremekeknek és nem utolsó sorban a szülőknek.
Az élet iskolája
Az emberiség kezdtén, a gyermek a szülőtől leste el a legfontosabb, életben maradáshoz szükséges tudást. Mindent, amire szüksége volt, a szülő, mint példa ott volt a gyermek előtt és megkapta az elemi ismereteket: vadászat, gyűjtögetés, tűz csiholása, ez volt az élet iskolája. Természetesen a későbbiekben, ahogy az emberi értelem kinyílt, az első civilizációk már hittek az iskola intézményesítésében. Mezopotámiában a Kr.e. II. évezredben, már irnokképzők működtek, ahol megtanították a tanulókat az írás, olvasás és a számolás művészetére. Iskolák később az antik világban is léteztek. Emlékezzünk csak vissza, hogy a görög és bizánci kultúrák magas műveltségi szintjére.
Magyarországon a nyugati nemzetek példáit vettük át és formáltuk a saját képünkre. Ha visszaemlékszünk a történelmi tanulmányainkra, Szent István elrendelte, hogy minden 10 falu építsen egy templomot, parókiát és egy fárai iskolát. Az egyházi oktatás virágzott, a refomárció kora is jót tett a közművelődésnek, majd az igazi változást egy nő hozta el: Mária Terézia, és a Ratio Educationis. Itt állami üggyé emelte az oktatást és teljesen átformálta az oktatásügyet, az elemi iskoláktól egészen az egyetemig. Láthatjuk, hogy a szülő szerepe lecsökkent az oktatásban és a helyét a pedagógusok vették át, akik több éves képzés és gyakorlati tudás birtokában rendelkeznek a megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy gyermekeink napról – napra fejlődhessenek.
Versenyfutás az idővel
Amikor 2020. március 13-án Magyarország miniszterelnöke bejelentte, hogy a koronavírus járvány miatt, az oktatás digitális tanrendben folytatódik, több millió szülő gyomra gombócnyivá zsugorodott. Rég elmúltak azok az idők, amikor gyermekeink oktatása a mi kezünkben volt, legyen az tűzcsiholás vagy a szorzótábla, hiszen a magyar szülők többsége nem tanár. A pedagógusok többségét is sokként érte a digitális oktatás híre, hiába tűnik ez 2020-ban magától értetődőnek, ehhez egyelőre nem áll rendelkezésre a megfelelő kapacitás és infrastruktúra. Így kényszerítette vissza a szülőket a COVID-19 az iskolapadba, és így költözött az iskola az internet világába, de sajnos nem úgy, ahogy a szakembereket ezt szerették volna.
Digitális oktatás vajon mi?
Amint, március 13-án Magyarország miniszterelnöke bejelentette, hogy minden közösségi kapcsolódás a vírus terjedését segíti elő, így az iskolák is, az első pánik után a szülők igyekeztek megoldást keresni. Olyan digitális applikációkkal kellett megismerkedniük, mind a szülőknek, mind a gyermekeknek, amiknek addig a létezésükről sem tudtak. Google Classroom, Zoom, Skype és természetesen a Facebook Messenger csoportok, amik mentőövet nyújtottak a kétségbeesett szülők számára, a rendkívüli helyzet alatt. Fény derült arra is, hogy vidéki városokban sokkal nehezebb megoldani a digitális oktatást, mivel a technikai feltételek nem adottak: egy laptop van összesen, és a család többi tagja is home office-ból dolgozik. Voltak olyan családok is, ahol egyáltalán nem volt meg a szükséges technikai feltétel, itt akár laptop gyűjtést is szerveztek a diákok számára az iskolák, hogy lépést tarthassanak a digitális oktatásban többiekkel.
A kormány tájékoztatása után, nem csak a szülők találták magukat zsákutcában, hanem pedagógusok ezrei, legyen az óvónő, általános iskolai vagy középiskolás tanár. Minden pedagógus más eszközhöz nyúlt, volt aki puritán egyszerűséggel e-mailben elküldte az adott óra anyagát, mások igyekeztek online testnevelés órát tartani, és volt aki Zoom applikáció segítségével igyekezett hasznos tudást átadni. Aki az eddig megszokott módszereit szerette volna tovább vinni (legyen a rendszeres számonkérés vagy feleltetés), nehéz helyzetben találta magát, mivel online nem tudta ellenőrizni vajon a gyermek figyel-e miközben ő előad. Ugyanez vonatkozott a dolgozatok megírására, ahol a szülők feketeöves mestereivé váltak az iskolai beadandók megírásának, vagy épp a másodfokú egyenletek megoldásának. Egy ideig mindenki abban bízott, hogy csak egy meghosszabbított tavaszi szünetről van szó, de az operatív törzs és a kormány intézkedései alapján jól látszott: a tanév végéig a digitális oktatás velünk marad.
Feladták a leckét!
A digitális, online platformra való áttéréssel több fronton is helyt kellett állni a szülőknek, hiszen senkinek nem volt eddig valós gyakorlata a digitális oktatásban. A gyerekek mindennapi keretrendszere teljesen felborult, a napi rutin – felkelés, fogmosás, reggeli és elindulás része a napnak – lényegében kiesett. A szülők nagy része (akinek megmaradt a munkája) home office-ba kényszerült biztonsági okokból. Azok pedig, akik továbbra is munkába jártak, még nehezebb helyzetbe kerültek. A szülőkre szó szerint rászakadt a pedagógusi életpálya modell minden valós szépsége és problémája a digitális oktatással, legyen az a gyermek motiválatlansága vagy a képesítés hiánya.
A napi 8 óra munka után szülők százezrei igyekeztek a mélyből elővarázsolni tudásukat a törtekről vagy az ókori görög istenekről és a diákok – azaz a gyermekeik – számára leadni az adott napi tudásanyagot. A szülőnek otthon ezerféle platformon kellett átverekednie magát, legyen az email, Google Classrom, Microsoft Teams vagy épp Kréta, hogy sikeres legyen a további digitális oktatás. Az első időkben még pizsamában jelentkeztek be a tanulók, álmos arccal – miközben a háttérben éppen rántotta készült – egy – egy online tanórára. Ennek a romantikus varázsa természetesen később is megmaradt, már – már elfeledvén, hogy otthon a négy fal közé vannak beszorítva a diákok és a pedagógusok is. A tananyagot volt, hogy este kapták meg a diákok, online így szinte alig marad idő a másnapi felkészülésre. Akik felvételi előtt álltak, ők különösen nehéz helyzetbe kerültek, a digitális oktatás miatt.
Törtek, zárvatermők és a papírcsákó
Voltak olyan tanárok, akik tömbösítve kiküldtek naponta egy – egy pdf-et, vagy Word dokumentumot, mint tanyagot. Ezt fűszerezték még a határidőre beadandó feladatok hosszú listája. A szétszórtabb magyar szülők itt vesztették el a fonalat, vagy épp ellenkezőleg ők maguk kezdtek el mindent digitális módon Excel táblába gyűjteni és akkurátusan nyomon követni csemetéjük iskolai karrierjét. A
z első dolgozatírások alatt a szülők virtuózi ügyességgel igyekeztek venni az akadályokat, legyen az nyelvtan vagy matematika, és Youtube videók alapján feltornázni tudásukat egységnyi idő alatt, hogy akár gyermekük helyett megírják a dolgozatokat. Az online számonkérés módja ezerféle volt. Valaki Google Classroom-ban készített kérdőívet. Más a hagyományos módszerek híve maradt a digitális oktatás alatt is: a diák leírta a feladatokat, a megoldásokkal együtt a füzetéből kellett befotóznia. A készségtárgyak oktatói, még nagyobb bajban voltak, de láthattunk kreatív megoldásokat is, legyen az Messenger üzenetben való éneklés, vagy a mellúszás gyakorlása vasalódeszkán, egy gyors papírcsákó hajtogatás. Alig egy hét alatt kiderült, hogy a magyar oktatási rendszer és a nemzeti alaptanterv nem a digitális oktatásra lett kitalálva.
Második hullám
Az tanév végén minden szülő, diák és pedagógus egy emberként sóhajtott fel: végre vége. A koronavírus járvány nyáron kevésbé volt a fókuszban, igyekeztünk elrakni agyunk egyik hátsó zugába. Az augusztusban kiadott rendelet szerint, szigorú egészségügyi szabályokkal tér vissza a normális kerékvágásba az oktatás, mint afféle „hibrid oktatás”. Az iskolák normális oktatási rendszer keretein belül kezdik meg oktatást a tanulók részére, de fel kellett arra készülni, hogy esetleg a koronavírus veszélye miatt át kell térniük újra a digitális oktatás rendszerébe. Természetesen a tájékoztató után, több százezer pedagógus és szülő újra a szívéhez kapott, hiszen a négy hónapnyi digitális oktatás nem volt éppen gyalog – galopp. Az, hogy további hónapokat töltsenek az online világ útvesztőiben, nem tűnik csábító alternatívának. A szerencse a szerencsétlenségben, hogy az ország pedagógusainak most több ideje volt arra, mint az első alkalommal.
Annyi biztos, hogy idén a magyar oktatás sokkal közelebb került a digitális oktatási stratégia megvalósulásához, mint eddig bármikor. Ugyanakkor érdemes végiggondolni, hogy majdnem 35 ezer gyermek maradt ki részben vagy egészben a digitális oktatásból. Sajnos a felmérések azt mutatják, hogy a magyar családok szinte elenyésző része tudja megoldani otthon a gyermek hatékony oktatását és óriási terhet róna rájuk, ha az iskolák a koronavírus – járvány miatt újra bezárnának. A szülők kétharmada továbbra is igyekszik gyermekét távol tartani a nem kötelező közösségi tevékenységektől, hogy elkerülje a személyes kontaktust másokkal. A példák egyelőre azt mutatják, hogy a tanulók és a pedagógusok is igyekeznek előre menekülni: komoly eszközök kerültek bevetésre, hiszen a diákok sok intézményben maszkban ülnek és októbertől kötelező a lázmérés is. Mivel a gazdaság nem állhat le mégegyszer a koronavírus – járvány okán fontos a közös teherviselés.
Jeles bizonyítvány
A digitális oktatás a szülők életében óriási változásokat hozott. Természetes, hogy úgy érezzük nem akarunk a gyermekünk tanárává válni, hiszen a szülői szerep teljesen másról szól. A gyermeknek szüksége van a közösségre, a kortársaira és a barátaira, ahogy nekünk is, felnőtteknek. Egy ideig jó élményként fogják fel a kötöttségek nélküli életet, de a digitális oktatás – főleg a kicsik számára – nem megoldás hosszú távon. Az online lét és a digitális világ így is az életünk szerves része. A márciusban szerzett tapasztalatok azonban a hasznukra váltak, így a szeptember – bizonytalanul – de a kellő tudással felvértezve indult. Nem véletlen, hogy egy – egy szülő számára szintén kiállítottak egy digitális bizonyítványt, hiszen több ezer szülő vizsgázott jelesre ebben a pár hónapban. Bízzunk benne, hogy nem lesz újra szükség a digitális oktatásra, de ha mégis: gondoljunk arra, hogy előző évben a jeles bizonyítvány nekünk is szólt!
