Az önértékelés fejlesztése nem csupán gyermekkorban fontos, hanem felnőttkorban is érdemes ápolnunk és odafigyelni rá. Az önmagunkkal való elégedettség nem könnyű feladat, de ez segít meghatározni, milyen embernek érezzük magunkat a mindennapokban. Mikor dicsérted meg magad utoljára? Mikor érezted azt egy feladat elvégzése után, hogy elégedett vagy a munkáddal, önmagaddal? Önmagunkkal való egészséges viszony kialakítása és fenntartása sokunk számára okoz nehéz, küzdelmes perceket, mégis elengedhetetlen. Az egészséges önértékelés a mentális egészség egyik legfontosabb alappillére. Ebben a cikkben igyekszünk több szempontból megvizsgálni a pozitív önbecsülés kialakításának fontosságát.
Az önértékelés fejlesztése gyermekkorban kezdődik
Az önbecsülésünk két komponensből alakul ki. A ” külső önbecsülés” értelemszerűen a külvilágtól kapott pozitív vagy negatív visszajelzésekből épül fel. Míg a „belső önbecsülés” a szüleinkkel, különösen az édesanyánkkal való kapcsolatunkból fakad. Itt érdemes különösen kiemelni a gyermekkor első időszakát, ahol önértékelésünk alapkövei helyeződnek le. Ha az életünk kezdetén azt éljük meg, hogy szerethetőek vagyunk, odafigyelnek a szükségleteinkre, az stabil önbecsülést biztosít számunkra. Ha például ennek az ellenkezője történik, akkor önértékelésünk ingatag lábakon áll majd. Először is vizsgáljuk meg magát a fogalmat.
Az önértékelés jelentése
Az önértékelés tulajdonképpen a te saját gondolataid és érzéseid önmagadról. Ez nem a külvilág felé mutatott kép, sokkal inkább az, amit te gondolsz önmagadról, az önmagaddal való ‘párkapcsolatod’. Gyermekkorban ez főként a visszajelzéseken alapul, és a szüleinkkel való viszonyon, később pedig bekapcsolódik az önismeret. Az önismeretünk fejlesztése, pedig akarva – akaratlanul változtat az önmagunkról alkotott képen is.
Hol rontjuk el?
Ahogy már említettük, a kisgyermekkorban sok – az önbecsülésünk szempontjából is – jelentős dolog történik velünk. A szüleinkkel való kapcsolat ebben kiemelt szerepet kap, pozitív és negatív értelemben is. Ha a gyermek úgy érzi, hogy kevésbé szeretik és fogadják el otthon, vagy az óvodában, iskolában, akkor az komolyan roncsolja majd az önképét. Kevésbé mer majd belekezdeni bármilyen új dologba, erős önkritikával rendelkezik majd, másokhoz méri saját magát.
Ha gyermekként sűrűn hallottuk, hogy: „Nincs este meseolvasás!” vagy „Bezzeg Jucika, milyen ügyesen megcsinálta, te miért nem tudod?” esetleg ” Nem hiszem el, hogy ilyen akaratos vagy!” akkor valószínűleg önbizalmunk csökkentett üzemmódban működik. Amennyiben ezt tapasztaljuk, esetleg a saját élményeink ehhez hasonlóak, akkor itt az ideje, hogy felkaroljuk és szembenézzünk ezekkel az érzésekkel.
Mások véleménye?
A pszichés problémák mögött gyakran valamilyen mértékben önértékelési gondok jelennek meg. Az az ember, aki egészséges, stabil önértékeléssel rendelkezik, valamilyen szinten védve van ezektől a problémáktól. Természetesen, ha mások véleményétől tesszük függővé önmagunk értékelését, akkor magunk alatt vágjuk a fát. Hiszen ez egy igazi adok – kapok játékká fajulhat, ahol ideiglenesen kielégtítik a szükségleteinket, ám ekkor egy következő cél jelenik meg előttünk. Sajnos, a mai rohanó világ, és fogyasztói társadalom nem sokat segít ebben nekünk.
Külső és belső önbecsülés
Az önbecsülés két építőköve, amiről érdemes bővebben is szót ejteni. Ahogy már említettük itt a szülők és gondozók szerepe kiemelten fontos, amennyiben ez nem megfelelő, akkor az a rossz önértékelés igazi táptalajává válhat. Az első két év, a személyiségfejlődés egyik legfontosabb időszaka, ha bármilyen okból károsodik az önértékelésed, akkor az életben inkább a bizonytalanság jellemez majd. Ez leginkább a belső önbecsülésünkkel van kapcsolatban.
A külső önbecsülés főként a külvilág megerősítéseiből táplálkozik. A veszélye, hogy lényegében ez egy belső örömforrássá alakul át, és bármilyen megerősítésre éhezni fogunk, legyen az teljesítmény vagy a külsőnk. A közösségi média, sajnos nem segít ezen, gondoljunk csak a vonzó képekre, szelfikre, melyek szinte áhítják a lájkokat, és ezzel együtt a megerősítést jelent az adott személy számára: szép és okos vagyok.
Az önbecsülés négy típusa
Maarit Johnson, a svéd pszichológusnő fő szakterülete az önértékelés és az önbecsülés, amit könyvében (Önbecsülés és alkalmazkodás) igyekszik közérthetően átadni az olvasók számára. A pszichológusnő négy különböző típusú önbecsülést hoz fel példaként.
A nélkülözők
Ők azok, akik a „Nekem úgysem sikerül semmi” égisze alatt élik az életüket. Alacsony a külső és belső önbecsülésük, és ha semmilyen megerősítés nem éri őket, hajlamosak pillanatok alatt feladni dolgokat. Képesek apátiába süllyedni, rettegnek a visszautasítástól, és nagyon könnyen áldozattá válnak.
Az életélvezők
Az életélvezők az igazi hedonisták, akiket sem kudarc sem kritika nem mozgat meg igazán. Magas belső és alacsony külső önbecsülés jellemzi őket, általában nagy baráti körrel rendelkeznek. Nem vonzza őket a siker, de a kudarc sem tántorítja el igazán. Kifejezett örömmel veszik az élet esztétikai ingereit, de tevékenyen nem mindig vesznek benne részt.
A kényszerteljesítő
Gyakran arról ismerjük fel őket, hogy túl teljesítenek, túl vállalják magukat. A kényszerteljesítőknek magas a külső önbecsülésük és alacsony a belső önbecsülésük. Kifejezetten vonzza őket a kihívás, de belül rettegnek is tőle, hiszen magában hordozza a kudarc lehetőségét is. Ezek az emberek nem ismerik a saját korlátaikat, határaikat, ezért sűrűn hajszolják túl önmagukat. Gyűlölik a kritikát, és mások teljesítménye fenyegetően hat rájuk. Cserébe komoly teljesítményeket, eredményeket tesznek le az asztalra.
A boldog teljesítő
Mind a külső és belső önértékelésük egyenlő, mivel nem függenek egy konkrét visszajelzéstől, vagy teljesítménytől. Képesek önmagukban megtalálni a boldogság forrását, és az új kihívások ösztönzően hatnak rájuk. Nem félnek a kudarctól, vagy a kritikától, ha elbuknak, leporolják magukat és mennek tovább. Komoly célokat tűznek ki maguk elé, de ezek nem a földtől elszálltak. Mások sikerei nem befolyásolja ezeket az embereket, hiszen főként önmagukkal versenyeznek.
Az önbecsülés növelése – Lehetséges?
Megérkeztünk tehát a kérdéshez, hogy képesek lehetünk egy megváltoztatni egy eredendően rossz önértékelést. Ha esetleg rossz a kapcsolatunk a szüleinkkel, különösen édesanyánkkal, azon sokat tud segíteni, ha a később kialakított kapcsolati, szociális hálónk erős. Minél erősebb a kapcsolatunk (legyen az baráti, vagy párkapcsolat) annál jobban tudjuk majd felülírni a mintákat. Ez természetesen helyes önismeretet igényel, tehát kell, hogy felismerjük, valami nem működik jól. Vizsgáljuk meg, hogyan működhet az önértékelés fejlesztése, ha úgy döntünk, hogy a kezünkbe vesszük az irányítást.
„A gondolataim illusztrációja vagyok „
Szendrői Krisztián idézete jól példázza azt, hogy mennyire is fontos az alapos önismeret. Ne csak a felszínt kapargassuk, menjünk sokkal mélyebbre, ha tudunk, mégha fájdalmas tapasztalást is jelent. Mert az alapos önismeret, segít felismerni az önértékelési problémákat, és képesek leszünk kialakítani egy reális énképet. Ne legyenek illúzióid a munkát nem fogod megúszni, de az érdemek nem maradnak el.
Instant önbizalomnövelés
Kezdjük egy nagyon egyszerű gyakorlattal. Vegyél egy tollat vagy papírt, és írd össze 10 olyan tulajdonságodat, amit pozitívnak tartasz magadban. Ezek legyenek elsősorban személyiségjellemzők, semmint a külsődre vonatkozó jegyek. A második napon állj a tükör elé, és vedd szemügyre magad. Írd le azokat a dolgokat, melyeket szeretsz önmagadban. Pl. Szép a hajam. Szeretem, hogy kicsik a füleim. A harmadik napon, kezdd azzal a reggelt, hogy az összes tulajdonságot, amit eddig összeírtál, elmondod önmagadnak a tükör előt, úgy hogy át is érzed azokat. Ne csalj, nézz a saját szemedbe és légy meggyőző.
Elő az önismereti könyvekkel
Segíthet, ha elmélyedsz az önismereti könyvekben. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mindenféle pszichológiai témájú könyvet összevásárolsz, de vannak olyan alapművek melyeket nem érdemes kihagynod. Ilyen pl. Orvos Tóth Noémi – Örökölt sors, vagy Almási Kitti – Ki vagy Te? című könyve, mindkettő sokat fog tudni segíteni önmagunk megismerésében és önbecsülésünk helyreállításában. Csatlakozz akár önismereti csoportokhoz, melyeket coach vezet.
Kategorizálj!
Az sem árt, ha bizonyos tulajdonságaidat különböző kategóriákba osztod. Munkával kapcsolatos tulajdonságaidat helyezd bele a munka halmazba. A magánéletben érvényesülő tulajdonságaidat pedig a magánélet halmazba. Természetesen a kettőnek van metszete is, hiszen egyes tulajdonságokat az életed mindkét aspektusában tudod hasznosítani.
Az önértékelés fejlesztése – Rajtad múlik!
Nem meglepő tehát, hogy az önértékelés fejlesztése elsősorban rajtunk múlik. Az önértékelés nem egy rigid, keretek közé zárt dolog, gondoljunk rá inkább úgy, mint egy folyton változó tényezőre. Befolyásolják a megélt élmények, életünk hullámvasútja, vagy a másokkal történő találkozások. Az önértékelésünk nem attól lesz fejlett, hogy csupán a pozitív tulajdonságainkra fókuszálunk, és önteltekké válunk, sokkal fontosabb, hogy reálisan lássuk saját magunkat, és azt a kis rosszat is elfogadjuk önmagunkban.
Szembenézés és tudatosság
Az első és legfontosabb dolog, amit megtehetünk, az a tudatosságunk kiépítése. Ha tudatosan szembenézünk a jó és a rossz tulajdonságainkkal, a sérüléseinkkel és traumáinkkal, akkor lehetőséget adunk magunknak arra, hogy egy teljesebb életet éljünk.
Felejtsd el a címkézést!
Hajlamosak vagyunk arra, hogy címkézzük önmagunkat, vagy másokat, ha ahhoz van kedvünk. Ha elfogadjuk, hogy nekünk is lehetnek jobb és rosszabb napjaink, negatív érzelmeink, akkor képesek lehetünk ezeken túllépni. Önmagunk elfogadása, talán az egyik legnehezebb dolog az életben, mégis oly’ sok könnyebbséget adhat.
Vállald önmagad!
Vannak az életben rosszabb döntéseink is, senki nem tökéletes. Ha képes vagy ezekért felelősséget vállalni, és elfogadni azokat, máris özelebb kerültél a célhoz. A hullámvasút nem csak felfelé halad, hanem néha lefelé is. Ha ezt megérted, az sokban gazdagítja majd az önbecsülésed és önismereted.
Mondhatsz nemet is!
A legtöbben félünk nemet mondani, hiszen rettegünk a következményektől. Azonban ha elsajátítjuk az asszertív kommunikációt, képesek lehetünk a saját igényeinket, szükségleteinket is a megfelelő módon mások elé tárni. Ez lehetőséget biztosít arra, hogy ne féljünk az esetleges kudarcok vállalásától sem, hiszen ez mindannyiunk életének része.
Legyenek reális céljaid!
A kellő önismeret megkímél minket attól, hogy irreális célokat tűzzünk ki magunk elé. Ha tudod magadról, hogy képes vagy nagyobbat álmodni, mint amennyit az adott pillanatban meg tudsz valósítani, akkor számodra elsődleges fontosságú az önismeret. Így tudni fogod, hogy miben vagy kiemelkedő, vagy éppen miben szeretnél még jobb lenni.
Az önbizalom szerepe a párkapcsolatban
A személyiségünk érettsége jócskán meghatározza a párkapcsolati döntéseinket. Az önértékelésnek fontos szerepe van a párkapcsolatainkban, hiszen minél alacsonyabb az önértékelésünk, annál inkább a párunktól várjuk majd a megerősítéseket. „Szerinted szép vagyok?” ” Nem ízlik a főztöm?” stb. Ha folyamatosan a másiktól várjuk a visszacsatolást, az előbb vagy utóbb mérgezően hat majd a kapcsolatunkra. Amennyiben az ellenkezője áll fent, tehát túl magas az önértékelésünk, úgy az esetleges kritikákat fogjuk nehezen viselni.
Befolyásolja a választásainkat
Az önértékelésünk milyensége komoly befolyással van a párkapcsolati választásainkra. Általában azok, akik alulértékelik magukat, „alul is választanak”. Önmagunknál elesettebb társat, akit folyamatosan támogatni kell, így mindig úgy érezhetik: szükség van rájuk. Nem beszélve arról, hogy az alacsony önértékelés hajlamosíthat arra, hogy bántalmazó kapcsolatban éljünk/maradjunk, hiszen úgy gondoljuk: megérdemeljük azt.
Van kiút!
Az egészséges önértékelés és önszeretet egy vonzó tulajdonság. Ha tisztában vagyunk a saját értékeinkkel és ékszerként hordjuk azokat magunkon, akkor azt a külvilág is észreveszi majd. Fontos azonban tisztázni, hogy nem a másik ember felelős a te önértékelésedért, hanem te magad. Ha ezeket tudasítod magadban, a párválasztásaid is sokkal megfelelőbbek lesznek majd.
Együttérzés önmagunkkal
Az önértékelés fejlesztésének egyik legfőbb kulcsa, ha képesek vagyunk az empátiára önmagunk felé. Az önegyüttérzés fogalma nem újkeletű. Röviden talán úgy lehetne leírni, hogy megtanuljuk elfogadni, hogy bizonyos helyezetekben úgy reagálunk ahogy, és olyanak vagyunk amilyenek. Nem ostorozzuk magunkat, hogy: olyan hülye vagy, ezt csinálhattad volna máshogy, lehetnél másmilyen stb. Egyszerűen csak elfogadjuk a helyzetet és önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Ez természetesen nem megy majd úgy, mint a karikacsapás, valószínűleg gyakran kell majd figyelmeztetni magunkat és gyakorolnunk sem árt. Milyen problémákba ütközhetünk a önempátia során?
Izoláció – Csak te lehetsz ilyen…
Ilyenkor úgy viselkedünk, mintha mások nem hibáznának, csak mi egyedül ezen a Földön. Tudatosítsuk, hogy ezen a világon él még másik 7 milliárd ember, akinek hasonlóan vannak pozitív és negatív életszakaszai és döntései is.
Önvád – Ha nem csinálom ezt….
A másik gyakori probléma az önvád megjelenése, ami teljesen természetes. Igyekezzünk ilyenkor kilépni ebből a szerepből, és úgy gondolni önmagunkra, mint egy barátra.
Mi lett volna, ha…?
A harmadik leggyakoribb a teóriagyártás. Ha nem így viselkedem, akkor ez nem történik meg. Valójában ilyenkor képesek vagyunk egész estés Disney meséket kreálni, melyek sehova nem vezetnek. Tanuljunk meg a jelenben lenni, és minél objektívabban tekinteni egy eseményre. Ez segít a realitás talaján maradni.
Rakd le a terheidet!
Mindannyiunk életében vannak nehézségek, azonban csak tőlünk függ, mennyire vagyunk hajlandóak azokar letenni. Ha foggal – körömmel ragaszkodsz hozzájuk, csak a saját dolgodat nehezíted meg. Ha folyamatosan azon rágódsz, milyen hiányokkal kell élned, képtelen leszel majd élvezni az életedet. Pedig azért vagyunk ezen a Földön, hogy képesek legyünk túllépni a saját árnyékunkon és végre elkezdejünk élni.
Úgy érzed, szívesen dolgoznál az önértékeléseden? Közkedvelt Önfejlesztő, önismereti tréningünk ebben kiváló segítséget nyújt számodra!
